Itt voltál...
Írta: vicu27 Dátum: November 16 2010 11:38:25
N
Feledésbe minden, mi valóság!
Csak ezt a pillanatot akarom,
míg itt vagy, míg ölelsz, míg szeretsz...
Újra vagy nekem, s lelked el nem ereszt.
Szétvet a boldogság, itt vagy, itt, velem...
Teljes hír
Éjjeli álmomba belopóztál, megjelentél,
igézően mélyen a szemembe néztél.
Átöleltél hátulról, mint rég,
s éreztem, hogy szeretsz szíved mélyén.
beledobbant szívem eme pillanatba,
hogy végre te, Te tartasz karjaidba!
Beleolvadt testem ölelésedbe,
nem létezett a külvilág,
csak én és te...
Mint vaj olvadt szívem szerelmed tüzében,
s kiáltani akartam bele a világba
mit érzek irántad oly régóta, mit elhallgatok.
De most kitör szívemből e érzés,
tovább nem titkolhatom.
S Te ölelsz. Óvva, imádva, mint
mikor még rólunk szólt minden...
S én bújok tested melegébe, hisz
nekem te vagy a legnagyobb kincsem.
Némán hallgatunk, hisz nincs erre szó,
mit szívünk érez.
Tiltott szerelem ez, melytől lelkünk
szilánkokban vérez.
De most nem számít.
Feledésbe minden, mi valóság!
Csak ezt a pillanatot akarom,
míg itt vagy, míg ölelsz, míg szeretsz...
Újra vagy nekem, s lelked el nem ereszt.
Szétvet a boldogság, itt vagy, itt, velem...
S fülembe suttogod, hogy nem tudsz létezni nélkülem.
Szorítasz, szerelmesen, s nekem
kicsordul a könnyem...
Miért nem lehetsz a valóságban is itt velem?
Felemeled fejem, s mosolyogva kérded:
"miért sírsz? Hisz szeretlek, nem érzed?"-
Majd átölelsz szorosan, mint aki soha el nem enged...
S könnyeim tengerében talál rám a reggel.