Nélküled szürke az alkony, az éj
Írta: encikeangel Dátum: Október 29 2007 17:37:03
Képed nézve üveges szemmel,
Harcot vívok könnycseppekkel.
H
Teljes hír
Nélküled szürke az alkony, az éj
H?vös esték, nehéz percek,
Fájó napok, hulló könnyek.
Mérgezett élet, halott lélek,
Megsebzett szív, halk ének.
Szerelmes gondolat, sóhajok,
Bánatomban lassan meghalok.
Ami szép volt köszönöm, ám,
Mi rossz volt, mind átkoznám.
Képed nézve üveges szemmel,
Harcot vívok könnycseppekkel.
Száradt rózsádra vetek pillantást,
Nem szerettem így tán senki mást.
Nélküled szürke az alkony, az éj,
Senki nem mondja már, - ne félj.
Nincs ki kezemet fogja ha kérem,
Nincs ki öleljen, nincs melegségem.
Keserves magány, s gyötör legbelül,
Szívem, testem fádalom veszi körül.
Árva órákat áldozok még emlékednek,
Majd végleg zokogva örökre elmegyek.