Hol volt, hol nem, hol talán, én voltam Trisztán,
Egykor még ragyogtam, egykor még színtisztán,
S mint tükörlapot, most csak por fed és takar;
Trisztán már nem tudja, a világ mit akar,
Miért bántja, és miért nem mutat szépet,
Miért nem ad neki új szívet – és épet.