Szeged
Írta: agota Dátum: November 17 2010 07:17:34
Cs
Augusztus volt,
pazarlón, rejtett kincsét szórta szét a nyár.
A Tisza-parton sárga hullámokkal játszott,
évődött a késői napsugár.
Teljes hír
Augusztus volt,
pazarlón, rejtett kincsét szórta szét a nyár.
A Tisza-parton sárga hullámokkal játszott,
évődött a késői napsugár.
Ránk figyelt,
törődött velünk az este,
mint aki tudja,
hogy ez most fontos,
meleg hullámaival
a kedvünket kereste.
A város is díszbe öltözött
már nem vergődtem úgy a kétségek között,
helyesen tettem-e azt,
hogy eljöttem ide.
Mintha azt súgta volna,
ez az a perc, ez az az óra,
amit ha megfog két kezem,
majd mindig szívesen emlékezem.
Érezted ezt Te is,
hogy zavarom feloldd,
és szép legyen az este,
kezed,
a kezemet kereste.
Arról meséltél lelkesen,
miközben néztük a Tiszát,
hogy holnap megmutatod, a város minden zegzugát
mit látni érdemes
és öreg lett már az est.
Az egész olyan volt, olyan természetes,
mintha ősidőktől fogva,
ujjad, az én ujjamba fonva állnánk az ezer éves parton,
miközben betakart az alkony,
testünkön úrrá lett a láz,
hogy együtt töltsük el az éjszakát.
Úgy loptál a házba,
léptem nyomát se lássa a sok kíváncsi szem
és
ölelkeztél velem.
Reggel megköszönted, hogy itt vagyok
és
élek
és
én
nem mondtam el hogy félek,
hogy eljön majd az este,
ráül szívemre
bíbor köpönyegbe,
majd azt mondja :
Elég!
Búcsúzz!
Pakolj,
az álom véget ért!