Dalba zárt örök szerelem
Írta: Kiro Dátum: November 17 2010 11:30:11
MM
Kezed mégis szelíden felém nyújtod,
Felsikít a gitár hangja, s a dalt újra dúdolod.
Mellettem megannyi sikoly hangzik fel,
De én csak némán állok könnyes szemekkel.
Teljes hír
Hangod rejtésen a magas egekbe száll,
Szívem ajtajánál mégis csendesen megáll.
Csak a képeken át figyelhetem arcodat,
Tudom a szíved, nekem csak álom maradhat.
Lelkem sóvárog, könnyeim érted szólnak,
De dalaid mégis már más szívében laknak.
S én mégis azt álmodom velem lehetsz,
Minden mondattal csak is nekem felelsz.
S most dermedten a színpad előtt állok,
Rejtett kedves arcodon, mosolyokat látok.
Hevesen ver bennem minden dob szólam,
Te énekelsz most, hangosan, csak is rólam.
Kezed mégis szelíden felém nyújtod,
Felsikít a gitár hangja, s a dalt újra dúdolod.
Mellettem megannyi sikoly hangzik fel,
De én csak némán állok könnyes szemekkel.
Mikor már suttogva vége lesz a dalnak,
S a gitárok húrjai meghitten elcsitulnak.
Lassan elköszönsz s nevetve felém nézel,
Lelkem megroppan, s zakatolva ég el.
Mindenki elment, de én még itt állok,
S hirtelen a hátam mögött egy testet találok.
Óvatosan átölelsz, suttogsz egy dallamot,
Mit ebben a percben érzel, mind elmondhatod.
Szinte szárnyal minden körülöttem,
Úgy érzem melletted az régi nő lettem.
De ez is mint minden más édes éjjel,
Tova száll most a Hold világos fénnyel.
Egy kor tudom hűen szerettél ,oly tisztán,
S a siker mégis elhurcolt zord tavaszán.
Legbelül ahogy mondtad még Szeretsz,
S mi szép volt, és engem soha el nem feledsz.
Ismét vár egy másik hatalmas színpad,
A szavak, az érintések halkan itt maradnak.
Én már rég nem mehetek veled, tudod,
S a nekem írt dalt mindhiába dúdolod.
Könnyfátylak takarják el ragyogó szemeim,
Újra eltűnnek megélt, szép emlékeim.
Beszállsz a nagy vándorló kocsidba,
Mi hű volt, örök, mindent ismét itt hagyva.