Ars Poetica
Írta: Jana Dátum: Október 29 2007 19:06:37
Hisz hálás vagyok, segítettek feln?ni:
?k másoknak csak versek, de nekem az életem...
Sp
Teljes hír
Nem lehet mindennap új verset írni,
Rímeket gyártani, hosszú sorokat,
Lehetetlen könny helyett mindig papírra vetni,
Nevetve dícsérni a jót vagy sírni bánatomat.
Nehéz lenne mindennap áldani a kedvest,
Új szavakkal új hálákat zengeni,
Mert az érzés nagyon mély, de néha csendes,
Érzetét a szív leírni nem engedi.
Nem tudok mindennap világokhoz szólni,
Béke szavát súgni bús, jelen korokban,
Magamtól a külvilágot teljesen kizárni,
Hogy hozzá írjak, de t?le eldugottan.
Lehet mindennap felejthetetlen,
De nem biztos, hogy leírható emlék marad,
Lehet rengeteg sor tökéletlen,
De tartalmukkal talán tisztázzák magukat.
Nehéz lenne mindenkinek megfelelniük,
Néha kellenek a gonosz bántalmak,
Szóval zúzni, hogy semmi meg ne sérüljön,
Szavak is kellenek, mik rosszat vallanak.
Nem tudok mindennap új verset írni,
A remény elhagy, de mégsem sírok, van ilyen,
A bajban írt sorok segítenek bírni,
Hogy ne kapaszkodjon a múltba a kezem.
Nem fogok tudni mindennap alkotni,
De érezzék magukban tiszteletem,
Hisz hálás vagyok, segítettek feln?ni:
?k másoknak csak versek, de nekem az életem...