ÁRTÉRI FÁK
(Szűcs István)
Ártéri fák, vén óriások,
imádom én a zöldetek.
Hol repkény fut ölelve rátok
színes sátor a törzsetek.
Az aljnövényben ott a som,
a nagy szemű kökénybogyó,
gyalogakác virágokon
méh döngi el, hogy méze jó.
Csöndben bóklászó őzcsapat,
fácán, fogoly, tán kékmadár,
sűrűdben még az is akad,
ha szép mesékből erre jár.
Maroshoz érve ott hajolnak
- könyöklő, kandi nagypapák -
a vén fűzek, és álmodoznak,
hallgatva csöndes dallamát,
iramló víz, mit elcsobog.
***
Itt kint a parton üldögélve
békés meséket álmodok,
amíg majd rám terül az este,
és lassudan elballagok.
(2010-11-14)