Séta a jövőmben
Írta: Sancho Dátum: November 19 2010 23:00:28
N
Az ég kékje, akár a tenger tiszta színe,
Benne lüktet ide s tova madaraknak szíve,
Egy padon ülve ízlelem a vasárnapi tavaszt,
A békésen lenyugvó Napot, azt a kis ravaszt.
Teljes hír
Tréfálkozna csupán a Nap, ravasz, ravasz,
Ajándékba köpköd reánk némi tavaszt
Fényt, meleget, ablakot nyittat, s rügyeket.
Télikabátomnak izzad már a tenyere,
Türelmetlen várja, mi lesz most ővele
Sötét marad sorsa, még vállfája hordja.
Léptek nyoma pihen puha avarszőnyegen,
Kései lepkék szusszannak langy köveken,
Állóvíz tükrében a Nap nézi mosolyát,
Szellő játssza lantján a nyugalom dalát.
Az ég kékje, akár a tenger tiszta színe,
Benne lüktet ide s tova madaraknak szíve,
Egy padon ülve ízlelem a vasárnapi tavaszt,
A békésen lenyugvó Napot, azt a kis ravaszt.
Ha majd a holnap is hasonlóan ragyog,
És homlokomra ismét csókot kapok,
Leírom az utókornak e szomorú meglepetést,
Hogy én már átérzem a globális felmelegedést.
Tréfálkozna csupán a Nap, ravasz, ravasz,
Ajándékba köpköd reánk némi tavaszt
Fényt, meleget, ablakot nyittat, s rügyeket.
Télikabátomnak izzad már a tenyere,
Türelmetlen várja, mi lesz most ővele
Sötét marad sorsa, még vállfája hordja.