NAGY DOMOKOS IMRE
HÚSZÉVESEK A HUSZADIK SZÁZADBAN
– azoknak írtam, akik akkor csodálkoztak rajtam –
„Húsz éves vagy,
és te meg sem látod...”
(Egykorú slágerszöveg)
Nem!
Nem tudom most húszévesnek meglátni magam!
Fiatalságunk régen elszaladt,
s csak új csodával
egy új megváltással
tér vissza az időtlen időből.
Egy feszület most fél Európa.
A Jeges-tengertől az Adriáig,
s az Elbától el a Donig
a nemzetek vannak keresztre szögezve,
s a sorsuk nem rajtuk áll vagy bukik.
Kezükbe a szöget kaján vigyorgással
Moszkva és Washington most verik,
s oldalukat lándzsával húsz éve
sátánként nevetve átszúrta Berlin.
Egy új Golgota most a fél világ,
s a másik fele szegezi fel,
aki nem mártír, csak hóhérja lehet,
innen nincs kiút, nem futhatsz el!
Négy éve szaladt el ifjúságunk
(tankok és aknák vitték),
bár nem is volt soha,
s két hóhér pogány közt
fekszik az áldozat,
itt nem segít más, csak a csoda.
S csak akkor jöhet vissza az ifjúság.
(Budapest, 1960. május 9.)