Csodás álom ez, szívemig hatoló,
Könnyek szöknek szemembe, oly megható.
Téged látlak, s magam, ahogy két kezed átkarol
És szorítasz erősen, el nem engedsz, csak tartasz
Csak tartasz, míg miénk a végtelen, míg a dal
Csak nekünk szól…
Lágy dallamot dúdolsz a fülembe,
Mely elszenderít, s egy elrepít egy békés álomszigetre,
Álom az álomban, ahol csak te és én vagyok, senki más.
Nem létezik fájdalom, nem létezik bánat, csak valami más
Ami szebb és jobb, ami felülmúlhatatlan s csodás:
Az igaz szerelem…
(Tóth Evelin-2010. november 20.)