Gondolsz-e rá?
Írta: Janek Dátum: November 21 2010 23:31:49
N
Gondolsz-e rá, ha a nevetésed
ősi nyelvünk játékából fakad,
mint csókjaink kútja, mely temérdek
szenvedély örök forrása maradt?
Teljes hír
Voltunk egyszer egy tiszta forrásnál,
hogy mohó szomjunkat együtt oltsuk,
és a Tisza parti éjszakán át,
lélekben, testben összefonódtunk.
Ha nehéz idők ólompercei
múltunkat szorosan összezárják,
jó belőle újból meríteni,
a szeretet édes viszonzását.
Gondolsz-e rá, ha a reggel fénye,
megfürödve tükrében szemednek,
tovább áll és hűlt helyére téved
annak, kivel érezted a szerelmet?
Gondolsz-e rá, ha az ágy visszavárna,
s az idő ott megállni kénytelen,
éhes percek habzsolt tiszta vágya,
lüktetve élte át a végtelent?
Gondolsz-e rá, ha hétköznapoknak
tiszta harmóniát egy hang adott,
mely végigkísért aggodalommal,
mint életed a védőangyalok?
Gondolsz-e rá, ha asztalhoz ülhetsz,
hogy adakozz éh üres testének,
s még emlékszel ízére, derűsen
együtt költött reggel-estebédnek?
Gondolsz-e rá, ha kell egy érintés,
hogy a fájdalom messzire szálljon,
s a kelt harag már nem kéri ismét,
hogy időről időre közénk álljon?
Gondolsz-e rá, ha az este leszáll,
s fülledt éjszakád egyedül talál,
üres falak ledér hercege vár:
Magány, e nálam is járt társaság?
Gondolsz-e rá, ha a nevetésed
ősi nyelvünk játékából fakad,
mint csókjaink kútja, mely temérdek
szenvedély örök forrása maradt?
Újra az álomfolyó partján állok,
a szökőkút padra szórja fénycseppjét,
s megyünk át oda esti szivárványon,
hol szívünk ledobta minden félelmét.
Gondolsz-e rám?