CSENDEM...
Írta: szoszircsi Dátum: November 22 2010 09:15:26
N
de utat hozzád, az Utam
mindig megtalálom!
s hiányodat az ernyedő arcokba
belekiabálom…
Teljes hír
Rézhorgok akadtak a felhőbe
ahogy térdedre rogyott a Nap,
selymes rétek angyalszárnya
szállt némán az ég alatt,
az alkony mélyre hajolt
aranyló vizeden ezüst pengett,
az Ősz színei olvadtak rád
míg álltál vacogva szívedben,
remegő fűszálak gyöngyeit nézted
szemedből a nyár osonva szökött,
opálos fátylad válladra hullt
sápadt álmaid haltak hontalanul,
rongyos az éj csillag egy se
szavaidnak nincs már helye,
szerteszét fut minden hang
s csendedre rákondult
a nagy harang…
melegség inalt futott a fényre
árnyba szakadva hozzád érve
meddig?
ó meddig?
őrizzelek még remélve…
magamban kereslek ablakot tárva
égbefúló hunyorgó nyárba,
éveken át életre törten
megszakadt világban ,
- elgyötörten…
reggelem vagy, - tompa ébredésem
idő - rágta bús lefekvésben,
nincs már élet nincs már sehol
csak nálad
nálad vagyok otthon…
vak vizek ringatják szürke álmom
de utat hozzád, az Utam
mindig megtalálom!
s hiányodat az ernyedő arcokba
belekiabálom…