Két gyönyörű csillag
kialudt ma reggel,
elszállt a fénnyel,
vártak-e ott téged.
Nekünk, kik maradtunk
sajog, sír a lelkünk,
szó nélkül, csók nélkül
elmentél ma tőlünk.
Kis húgom, szívecském,
ne hidd, hogy feledlek,
aki szívemben volt,
onnan el nem tűnhet.
Fáj nagyon, fáj szörnyen,
könnyeim áztatják lelked,
próbálom felfogni:
Neked menni kellett.
Találd meg békédet,
szeretteid között,
anyáddal, anyámmal
a fényben tündökölj.
Vigyázz gyermekidre,
onnan ahol most vagy,
unokáid sorsát
mindvégig egyengesd,
azét is, ki jövőre
jön majd e világra.
Férjednek szívében
búcsúzó- szeretet
túlvilági féltés,
segíts neki élni,
nélküled Ibikém.
Elengedlek lelkem,
lelkemnek szépsége,
ha eljön az idő
találkozunk fénylőn.
Ma reggel meghalt unokahúgomnak utolsó szavaim. Holnap lesz a temetés.
Ne vegyétek zokon, de nem tudok most senkinek írni megjegyzést.