Radnai István:
CERN
istenek üstéjében a teremtett égi lekvár
az egyetlen isten szaruját kivetette
s tágul tovább míg életünk a halálba szűkül
és szűkölő kutya módján várjuk a múlást
szukák vérével csaljuk meg egymást
akit orránál fogva vezettek s ölükben
teremjük új mitológiánkat fára akasztva
mert nyílik az égbolt rimák öle útján
s felrobban az ős kéj újra naponta
csak nem tudunk róla bezárva
ujjunkon számoljuk dimenziónkat
s körül fut máris az új isten
s új üstben főzi a cefrét s lepárol
spiritusz-éden őrzi magzatunkat hogy mégse
mégse nőjön fejlődjön nehogy