Hibát hibára halmoztam,
abból semmit sem tanultam,
a nagyvilág ellen fordultam,
vaksi szemmel tapogatóztam,
útközben elvesztettem
minden szépet.
Undokok zsongtak,
kajánul röhögtek arcomba…
lebénultam,
citromot nyeltem cukortalan.
Hívatlanul jöttek:
baráti vigaszok,
lelkemet melengető
dallamok,
ismét láttam,
megnyugodtam,
ami voltam, már
nem vagyok.
Hibát hibára ha halmozok,
okosan belőle tanulok.