Mit sem tudunk rólad, belsőnk így áld
eget, Isten, mások szólítanak.
Láttad-, hallottad-e, hogy rád talált,
s perzselte napfényként homlokodat.
Csendünkben hiszünk, szemünk látni vak,
más istenek s földöntúli lét felett,
utunk során hited nyomot hagy,
Te, ki láb nélkül futsz s test nélkül lebegsz.
Ismered jól a nappalt, éjszakát,
mezként életet s halált se hordsz,
érezlek, mint a Föld urát,
csillagokat, ha gyújtsz, fényt kioltsz.
Sok lelket formálsz, férfit s asszonyt
földi testben, mit sárból nagyoltál,
égig érő lángcsóvát csonkká aszalsz,
vágyat töltesz, mi olykor önmagába hal már...
Oldás és kötés. Nekünk bal kezed
életet hozott s szóltál: Éljetek !
majd azt mondtad: el kell múlnotok,
és jobb kezed reánk halált rakott. ...