Elszállt az éjjeli madár
Szépen, lágyan, csendesen
Kihaltak a parkok is rég
Szívedből eltűnt az érzelem
Hideg nyirkos reggeleken felébreszt
A távolba merengő végtelen
Emlékeidtől menekülsz, ha
Mélyből feltör a képzelet
De még jöhet egy szebb tavasz, és
Lehet még jobb vigasz attól, ami
Most van, ami előtted áll,
Engedd el a féltett magányt!
Sárral fröcskölt üvegablakok
Körülötte tágas szép világ
Napsütötte bús délutánon
Szobádban mondasz egy imát
Vérrel fertőzöd nappalaid
S míg est homályában vadul
Táncot lejt az éjjeli madár
Az szíved birodalma üres
De talán lesz valami ami szép,
Ami értéket ad a tiéd, és
Lesz valaki aki vár majd rád,
Ha utadról hazatérsz
Talán...
Lesz valaki, aki félt,
aki vár, aki vigyáz rád
Lesz valaki, aki megérinti
s a lelked életre kél.