Látom, hogy látsz!
A néma kérdések
sora,
ott áll sorban
és
olyan rongy a gőg,
hogy mindent legyőz.
Te is látod, hogy látlak!
Mégsem nyitod a "szádat"
szóra
és milyen ostoba
a vágy.
Mondvacsinált
tettek,
görcsös gátlás alá tettek
minden közelítő gesztust.
-Majd elmúlik!
Legyintünk
a kezünk megretten,
pedig csak annyi kéne,
egy apró mozdulattal
legyen a werkfilmnek vége.
De nem!
Dermedten állunk.
Mondd,
mire várunk?
Lépnünk kéne tovább!
Hiszen,
sem Stóla,
sem Tóra
sem Palást "alatt",
nem háltuk el
az
első éjszakát!