Sebzett lelkem egyre szenved,
szerelmet felednem lehetetlen,
szívem kínját magamnak okoztam
ábrándos álomképet alkottam
Én szerettem csak, lángoltam vakon,
bíztam a csodában, reszketve nagyon.
Lelkem mélyén tudtam, s éreztem
e varázslatos érzés csak nekem szerelem!
Már tisztán látom a rideg valót,
Téged nem nekem szánt a sors,
Te az vagy akire mindig vágytam,
de lelkünk nem válhat eggyé a mában.
Érted küzdenem, harcolnom reménytelen
időm s erőm sincs már, sok az ellenfelem.
Marad a remény, tán olykor láthatlak,
s szívem legmélyén felolvad a bánat.