SZARVASBŐGÉS
TERCINÁKBAN
(Szűcs István)
Szomszédasszonyt, hogyha hívom,
nem kell sokat bátorítnom,
mert ő mindig tettre kész.
Tűzrőlpattant lány a lelkem,
meglapul ő jól nevelten,
hadd jöjjön az új vitéz!
Bújhatunk a kis boglyába,
fészerben a szalmazsákra,
ő bizony nem válogat.
Mikor néki kell a legény
egy a fontos : legyen kemény!
Egy-kettőre lángra kap.
Hancúrozgat kedvesével
akár nappal, akár éjjel,
sosem mondja : már elég!
Amíg tart az ifjúságból,
és a teste folyton lángol,
nem lesz ő egy szendeség!
Otthon este párja hívja,
bújna véle nászra ágyba,
máris vígan rátapad.
Férjuramnak nagy kalapja,
ott a szarva eltakarva.
Mind övé, mi megmarad!
(2010-11-24)