XCII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Október 30 2007 20:42:57
Ne szégyelld, s vágd magad tövét,
Légy büszke, s arcod emeld az égre fel!
H
Teljes hír
Titkod
Óh, mily magányod, s rég tagadott véred,
Míg Én, ki vak, hogy nem is láttam azt,
Ide s tova, majdnem tizennyolc éve,
Mi réges-rég, szemeim majd', ki-szúrta!
Az id? múlt, mi akkor csúf, s gazul hág,
Számodra kínt hoz leányanyaként;
Most rejtegeted, a szeretett csodát,
Vérvonalad, kegyed-vesztett másaként!
S míg, ha rózsád tündökli is egét,
Hidd, bimbód se halványít fényed el;
Ne szégyelld, s vágd magad tövét,
Légy büszke, s arcod emeld az égre fel!
Mert, míg ha tövised világ ellen véd,
A Kedves, ki tiéd,... fedd fel rejtekét!
20070615
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!