Itt vagy, s szelíden nézel rám,
Szívem húrjait pengeted némán.
Mi köztünk volt, elsodorta a múlt tengere,
Ázott homok, mit itt hagyott belőle.
Szeretném egy percre, hogy megálljon a világ,
Hogy ne lássa senki, mit él szívem át.
Átölelnélek, s rád bíznám a titkát,
Csókom árulná el, ma is téged imád.
Barátok vagyunk, s én elhitetem a világgal,
Hogy így van jól.
Hogy szívem már nem érted harcol.
Hogy nem kínoz, hogy másé a te szíved…
De te talán átlátsz rajtam, s nem hiszed.
Szeretném egy percre, hogy megálljon a világ.
Hogy ne lássa senki, mit él szívem át...
Hogy végre kisírhassam szívem fájdalmát.
Majd a fájó percek rohanhatnának tovább.
S ha jön az éj, álmatlanul forgolódom…
Érzem szerelmes csókodat ajkamon.
Szívem belesajdul… Nem vagy velem.
Vagy elfeledlek,
Vagy belehal a szívem…