Szerelmet álmodunk magunknak
vágyaink lelkünkön uralkodnak
képzeletünk egekbe repíthet
hamisra festett felhőkben vihet
El jő a királyfi hófehér paripán,
de a rózsaszín ködben nem látni tisztán
a hófehér ló, csak gebe talán
s ki rajta ül, nem a vágyott ideál.
Mire a köd elül, szívünk összetör
a szomorú valóság meggyötör
női lelkünk mégis javíthatatlan
álmodik tovább fáradhatatlan.