Életembe egy kis öröm alig-alig pottyan,
És most, hogy megvolt, teljeséggel lebuktam.
Szabályt szegtem, bevallom,
A vádbeszédet, már fülemben hallom.
Az életem unalmas és sivár,
Csak szerettem volna megkapni, ami nekem kijár.
Egy kis öröm egy kis boldogság,
Csak tudnám miért is ez olyan nagy kiváltság.
A legcsúnyább az egészben, hogy megijedtem,
És a számonkérésre hazugsággal feleltem.
Most a hazugsággal együtt kell majd élnem,
E tettem elől sosem lesz már menedékem.
Hazug lettem, álnok és gonosz,
A kezem most már örökké koszos.
Szégyen és gyalázat,
Az önundor megtalált ma.
Sajnálom, de igazat nem mondhattam,
Mert bűnös vagyok, a vérfolt rajtam van,
De gyarló vagyok, csak egy halandó
Csak egy ember kit csábít a földi való.
Hiszem, hogy tettem, megbocsájtható,
Nem egy szörnyűség, de alávaló
Mert mégis, mégis szabályszegés,
És a baj mindent megtetéz.