A Hatodiknak
Írta: LouisdelaCruise Dátum: November 30 2010 19:09:16
MM
Nem ösvény, s nem is köves országút,
Pokolra-járás lett minden egyes nap
S hiába a Mennyország, hol nem úgy
Ébred a lelkét elvesztett pirkadat!
Teljes hír
CCCLXXII. szonett
Legelső volt, majd elhagyattatott, -
Most hatodikként újra múzsámmá lesz;
Mert ötödik, ébredésével hanyatlott
S már a kezdet kezdetekor eltévedt.
Nem ösvény, s nem is köves országút,
Pokolra-járás lett minden egyes nap
S hiába a Mennyország, hol nem úgy
Ébred a lelkét elvesztett pirkadat!
Már a templomi nyirkos levegőbe
Csuklik imákba fuldokló szavam, -
Hol doh-szag marja elgyöngült tüdőmet
S rekedten suttogom erőtlen hanggal;
Kulcsolva-tördelt, kezemben kézfőmet…
- Számomra örök-valóként maradtál!
Mert
…Halódó frigyünk megmaradt Végtelenségét
Még mindig szívem felett őrzöm, némán,
Mint vagyonom utolsó reménységét
(- S, az Idő kerekét, ha visszafordíthatnám!)…
- De börtön lett legbensőm szabadléte
Hol hamvadt múltam, évek több-százada;
Gyökem, nemzetségem ág-bogas végzete,
Korom, telő, taposómalmom átka.
- S ha égetve hagyta forratlan sebét
S milliónyi kérdését feleletlen…
Mely szilánkjai fúrják szívem legmélyét,
Sem hagyhatom hanyatlani vérem;
S amúgy is tétova lelkem Istentelenségét
Kárhozatra, - csak érdemtelen véle!
(Így nevem, örökkön, kövekkel vettessék!)
20101130
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!