A szerelem elmúlik,ha...
A szerelem oly kiszámíthatatlan,
mint folyó az eredetnél,
merre folyik,ömlik lankadatlan,
nem tudni,hova mélyül,merre tér.
Elkezdődik,akkor minden szép és jó,
repeső szívvel várni a találkozót,
szépen dagad az érből a folyó,
nem látni mást,csak a szépet és jót.
De a folyó sok hordalékot is hord,
amit lerak,merre jár,
a víz alatt nem látni jól,
milyen magas,épülő zátony vár.
S a zátonyt te építed!Nem is tudod,de épül
viták,csúnya szavak áradatából,
S a szerelem könnyű hídja megrendül,
míg leomlik a közöny áramlatától.
S amit a közöny bont le-fel nem épül,
foldozhatod,toldozhatod-ideiglenes!
Addig jó,míg a híd nem rendül -
utána az omlás már végleges!
Ezt a férjemhez írtam...még évekkel ezelőtt...