NAGY DOMOKOS IMRE
METAFORA A SORSRÓL
Már régen nem mi írjuk saját sorsunk:
labda vagyunk egy láthatatlan játszmán,
s két ütő közt a kemény salakpályán
mint rendesen, mi is majd kilyukadunk;
s félredobva a Sors pályája sarkán
majd megtudjuk, e világon mért vagyunk,
mire volt jó a vágyunk és az agyunk; –
s történelmünk ütőjével a vállán
tovalendül, s a világ egy más csillagán
újrakezdi.
De ott már mi nem is vagyunk.
(Budapest-Sasad, 1980. december 6.)
/Csüggedt sorok a világról II/