Egy tollvonásra
itt belül mélyen,
minden dobbanásra
kósza ritmus írodott,
minden apró rezdülésre
öröklétû dallam,
ahogy a kóbor széltõl
sikoltva reccsennek
a meztelen fák ágai,
úgy döbbenek rá,
nélküled csupán
egy pehely vagyok,
ki hófúvásról álmodik,
melletted viszont
én vagyok a tavasz!
2009.11.18.
Miklós Imola