Az erdő ágai között
A téli szél csapkod erősen,
S a sárgás levelek egyfolytában hullanak,
Egyesek gyorsabban, mások a szél szárnyain elszállnak.
Sorozatosan jönnek az erdő felé,
Ólom felhők suhannak,
Várva azt a pillanatot,
Hogy hópehellyel szórják az erdőben az ágakat.
Az üres ágak egymáshoz verődnek,
Mintha a hideg rázná őket,
A madarak már nem énekelnek,
S a virágok sem illatoznak, eltűntek.
Az állat nemzettség
Mindegyik odvat, búvóhelyet talál,
S az mi rossz csak most kezdődik,
A Tél elment s a Tél itt van már.