Jégszívű beste, hóból a teste,
Feltámad megint, ha eljön a tél,
És ha majd leszáll a fáradt este,
Érted jő, bizony; szíved jobb, ha fél.
Üvölt a szélben, sikolt a télben,
Hangja, mint a tűz, torka, mint a jég,
Sötét árnyéka, sötét az éjben,
És reád borul az éjjeli ég.
Hajnalra vége, elillan végre,
Elmúlik lassan a vén December,
Nyomorú sikoly felszáll az égre,
És felkacag a gyilkos hóember.