Csillogásunk a lúgos sárban
Írta: Tsering Drolma Dátum: December 04 2010 06:04:21
H
Anyag lett az Isten
teremtést már amúgy is átruházta
s tétlenséget nem ismervén,
tapasztod a sarat e világra.
Teljes hír
A rothadt hús szaga árad
nem vagy már meleg, édes szűz,
kinyílt szemed e- romlott világra
szellemed gyök nélkül,
anyád mégis érdektelenség nélkül szült
Anyag lett az Isten
teremtést már amúgy is átruházta
s tétlenséget nem ismervén,
tapasztod a sarat e világra.
Égig emelni magunk
szállni a teremtés erejével
kifordulva tisztelettel maradunk
lúgos mocsarunk közepében
Ismereted tárgya anyag
Én híján, bensőd nem felel
a nagy kérdésre
Ki vagy Te… S mi végett születtél a földre…
Céllal, vagy ép nélküliség kárhoztatott időre…
csak csillogásodban leled,
ez kép csupán s nem a feleleted
Tökéletlen, Ki a tökélyt keresi
ragadja az anyagot, feles szóba veti
igazolásod - életed teremtés által
tárgya lettél, s nem ige az égi virágban
Tanulj meg:
tűnődni, mint felhők az égen
s kérni a Napot, oly nagyon szépen
állítsa meg a felleget
lótusznyi pillanatra,
mielőtt kecsesen ellebeg
szemlélődni és derűvel dicsérni a napot,
mi az életnek egy kis rést hagyott.
S ezek után, ha felkel majd a hajnal
hűs tónak tükrében
fénye nem hív és nem marasztal
csupán nélküli és telj képét mutatja éppen,
s a béka, a zöld varangyos
sem ugrik a gondolat tengerébe.