TÉLELŐ
(Szűcs István)
Talán a csönd is megfagyott.
Az almafák közt szél süvölt.
Szürkén ásító hajnalok
ébrednek fel a tél előtt.
Vackán lapul meg reszketeg,
szalmába búvik most az eb.
Ilyenkor bezzeg nem csahol,
csak pillog ki a szín alól.
Fagyottan hulló szirmait
néhány rózsa még pergeti.
Siratja mind, mit elveszít,
az elmúlást így méri ki.
(2010-11-30)