kolduló
Írta: agota Dátum: December 05 2010 13:05:25
MM
A diófa alatt,
terpeszkedik még a barna pad?
A vibráló nyári délután
Teljes hír
I.
A diófa alatt,
terpeszkedik még a barna pad?
A vibráló nyári délután
a fenyőnél
kit talál a teraszon,
a hőségben
ott rezeg-e még a nyár?
A sok szemtelen kismadár
a korlátra hogyha száll,
fejét oldalra hajtva
szemedbe néz,
hajnalban rád köszön,
mikor kávéddal magad
álmosan
kitöltöd,
ilyenkor
végtelen lusta még a csönd.
Most ásít a világ.
Minden nyújtózkodik,
leporolja magát.
Az este "levetett" bicikli
a falnak támasztva
várja,
hogy ma, megint az utakat járja.
Megküzdjön dombbal,
heggyel,
negyven fokos meleggel,
a lábaddal.
Emberi értelemmel.
Minden kín meg van bocsátva,
mikor a panoráma,
a tónak csillogó,
szikrázó tükrét látja.
A "csúcsra" érsz végre
és mint zabolátlan gyermek,
magad a széllel fütyülve
elereszted.
Boldogan robogsz
hazáig,
hogy a másik parton lásd a naplementét.
Kikötőt.
Kolduló hattyút.
Lemenő nap vérző testét.
II.
A diófa alatt,
terpeszkedik még a barna pad?
A délután
a fenyőnél,
meg a terasznál
kit talál?
III.
A másik parton
naplementét.
Kikötőt.
Kolduló hattyút.
A lemenő nap vérző testét.
IV.
A lelkem,
itt ül.
Koldul
és
nagyon fázik!
Már, nincs amiért keresse
a hattyút,
a
giccses naplementét.
Befagy a tó!
Dermeszt, sikolt,
magába gyömöszöl már minden estét.