Csak egy történet, mi kétezer éves,
repíti szánját újuló reménynek,
csak megérint várakozó gondolat,
hogy mégis eljön Demre apostola.
Csak a figyelem nyit pillanatokra,
szíveket csizma fényes ablakokban,
csak a szeretet öltözik a zsákban,
csomagolt, édes püspökfalatkákba.
Csak pár percre felejti ráncos homlok,
a mosolyba szunnyadó bántó gondot,
csak a gondoskodás keze tevékeny,
ha csudát tehet Mikulás nevében.
Csak várjuk Miklós éjjelén gyerekként,
hogy valaki eljátssza a szerepét,
gazdag-szegény akkor egyszerre érzi,
nincs fontosabb, mint szeretetben élni.