Megízesítetted napjaim
ajkammal mégsem érzem ízed
nagy bűnben élek, vágyakozok
nappal és éjjel érted égek,
nem tudom mikor elég belőled
elkergettem magam…
s általad kerültem mégis közel
megmutattam…
Ragyogásom elveszett
üveggyöngyöd pille szilánkjai
festették a lelkedet
elcsented illatom, néma lettem
leszakítottál, elszállt az idő felettem
zárultak ujjaid,
s ínséget hoztál tétlenségembe
Rózsám vagy,
s bennem tövisre leltél,
Gyönge galambom
menedéket nem vehettél
Védd a szívedet
védd a lelkedet, mert
hajam szála árnyékként eltemet
Tövisre leltél, - igazi tövisre
szalmaszál csőrödben,
tövis a szívedben
szállj szabadon, így szárnyalj örökre