Mint a sárga homok,
fogam között roszog
az életem.
Fanyar is meg mézes,
kemény is meg krémes,
kesernyésen édes,
ezer illat terhes
fahéjtól sem mentes.
Eperízű cukros,
ragacsos meg nyúlós,
nyögvenyelős fojtós,
ritkán habos omlós.
Inkább kemény,
rágós.
Néha ehetetlen!
Mégis telhetetlen
habzsolnám még így is,
és untig elég is,
csak benne
az a sok homokszem
ne lenne!