Még akkor is
Ma minden olyan volt mint régen.
Kezed kezembe fektetve nézted
apró lábaid táncát, majd vakot játszva
kapaszkodtál belém.
Így vagyunk hát önfeledten
mert bár november van,
még távol a hó s távol a jég.
Megnyugvást ad a pillanat
- kezem fejeden nyugtatom.
A válasz ott a tekintetedben
- én vagyok néked az oltalom.
S te vajon mi vagy nékem?
A kín, ha nem vagy velem,
de majdan jövőm leszel
s ha már bicsaklik őszülő fejem
majd tovább viszed hitem.
Hiszem, a vér, vér marad.
Még akkor is,
ha olykor messze vagy tőlem kisfiam.