Radnai István:
PERCEG AZ ÜNNEP
vannak istenszilánkok a hóban
s szikrázó nyers káromkodások
mert aki ember nem lehet józan
s akik közelednek mind mind mások
nem lépem át a küszöbömet
felhörpint a száraz gondolat
kandallómat fatörzsek jönnek
fűteni léleknyomoromat
istenszilánkok fagyottan jégben
és paplanos steppelt hóban
a fagytól vagyok-e még éber
s hiszem-e a jég alatt isten-folyó van
de jön szememre széltelen pára
csillagoltás durva pokróc-éjszakára
*
színtelen vagyok-e miközben minden
szín megvan ebben kutya-hidegben
s jön a fordító téli herceg
lök egyet a Napon idebenn csak szú perceg