Hosszú gondolat egy régi kép felett
Írta: Kiro Dátum: December 07 2010 11:22:47
N
Keserű könnyek borítják szomorú arcomat,
Eldobom a féltve őrzött édes álmokat.
Sóhajom talán már feléd repül,
S most a nap arany fénye is elkerül.
Teljes hír
Halott virágok illatát sodorja a szél felém,
Régi, kopott képek kerülnek most elém.
Némán nézem a régi mosolyt arcomon,
S most csak a bánat hagyott foltot ajkamon.
Csendben nézem a csillogó szemeket,
De már nem látok mást, mint megtört,
üres jéghegyeket.
Egy pillanatra megáll kezem egy kép felett,
Vidám arcod tűnik fel az enyém mellett.
Ma már ez nincs így, túl messze jársz rég,
S a szívemben a bánat az ami még ég.
Lelkem szótlanul halad tovább emlékeden,
Egy másik arc tűnik fel az újabb képeken.
Ő az kit még mindig várok talán,
Ki mosolyt lopott egy nap alkonyán.
Ki szívembe hozott boldog perceket,
Akiért megmásztam a kopár sík hegyeket.
Ki most egy mondattal mégis megtiport,
S a szívem virágos rétjén eddig békében honolt.
De újra elhalni látszanak a csillogó virágok,
Összedőlnek a nehezen épített várhalmok.
Keserű könnyek borítják szomorú arcomat,
Eldobom a féltve őrzött édes álmokat.
Sóhajom talán már feléd repül,
S most a nap arany fénye is elkerül.
Az alkonyatban minden elveszni látszik,
Bánatom az mely örökre búcsúzik,
s máshol tovább játszik.