Mint az...
Írta: solya77 Dátum: December 10 2010 05:58:59

---

MM

Mint az est sötétjében surranó macska árnya,
Mint az ég kékjét hasító sas lebbenő szárnya,
Mint a csobogó patak vizének sebes zubogása,
Épp oly gyorsan halad életem lefolyása.

---

Teljes hír

---

Mint az est sötétjében surranó macska árnya,
Mint az ég kékjét hasító sas lebbenő szárnya,
Mint a csobogó patak vizének sebes zubogása,
Épp oly gyorsan halad életem lefolyása.
Hiszen épp csak ideérkeztem,
Épp csak berendezkedtem,
De máris eltelt három hónap,
Oly gyorsan, mint egy szárnyrebbenése a pillangónak.
Oly gyorsan, oly elmondhatatlanul csodásan,
Mint egy álom a rabnak a fogságban.

De mily lassan telt el ez az idő,
És mégis olyan hatással, mint egy elemi erő.
Azóta oly sok idő telt el,
Mint egy éjszaka, ami után a Nap nem kel fel.
Mint az ősi hegység története
Mint a zene meglétének ideje,
Mint a szeretet hatalmának kora
Mint a világ létezésének hossza
Mint egy végtelen fizika óra,
Oly hosszú idő telt el az óta.

Azóta, hogy megérkeztem,
Naivan, tele reményekkel,
Azóta, hogy először csalódtam,
És azóta, hogy valamit megtanultam.
Megtanultam egy fontos dolgot,
Hogy mindig, mindig próbálkozok,
Hogy mindig, mindig próbálkozni kell,
Akkor is, ha ránk már senki sem figyel,
Hogy mindig, mindig újra kezdhetem,
Hogy mindig, mindig újra kell kezdenem.
Mert mindig, mindig van remény,
A remény tart életben akármi is ér.
Mert a remény számomra a Nap,
Mert tudom, eljön nékem minden nap,
És minden este sötétjében
A Holdról tükröződik serényen,
Így tudom, hogy nem tűnt el,
Csak a Föld másik fele takarja el.
És akkor is, ha minden fényt felhők takarnak el,
Tudom, hogy a fény ott van, csak nem közel.
Ez a szép a fényben, nem lehet elkapni,
Csak távolról látod, hogy mily mesebeli.
S mégis, mégis életet ad,
Sosem tudod meg milyen igaz,
Hogy milyen hatalmas erő ez,
Mi a legnagyobb sötétségben,
Négy fal közé zárva a messzeségben
Képessé tesz az örvendezésre,
A gondok pillanatnyi elfeledésére,
A múlt újragondolására
És a jövő elfogadására.