Hétmérföldes csizmámban az Őrségben II. rész
Írta: gufi Dátum: December 12 2010 13:24:20
Gy
Indulnom kell, bár a ködlepel riaszt,
Ma újfent, Őrvidéken járom utamat.
Németújvár már csak egy karnyújtásnyira,
Makacs őszi köd, oszlani nincs szándéka.
Teljes hír
Hétmérföldes csizmámban, az Őrségben
Németújvár
Rekedt, érces hangján megszólal a kakas:
Hétalvók ébresztő, ég aljára ült a Nap!
Világító fényét még szürke köd fedi,
Útnak porát megkötik szitáló cseppjei.
Indulnom kell, bár a ködlepel riaszt,
Ma újfent, Őrvidéken járom utamat.
Németújvár már csak egy karnyújtásnyira,
Makacs őszi köd, oszlani nincs szándéka.
De pillanat műve, meghallgatták imám,
Tüstént odébbáll, felkapja a napsugár.
Várhegynek tetején méltóságteljesen,
Németújvár vára áll büszkén, türelmesen.
Harmadik Béla kezdte köveit rakni,
Favárát és monostorát el kellett bontani.
Negyedik Bélának nyújtott biztonságot,
Mikor felégették földünket a tatárok.
Nem sokkal későbben Albert osztrák herceg,
Seregei élén vetett rája szemet.
A fellázadt főurak hadi szállása volt,
Mátyás seregeinek végül behódolt.
Ezek után Mátyás Újlakynak adta,
Itt rendezkedett be a volt erdélyi vajda.
Halála után a várat s földbirtokot,
Batthyány családnak adá második Lajos.
Városát a török végig felperzselte,
Hegyre épült várát biza be nem vette.
A köpönyegforgató birtokos urak
Thökölynek, majd a királynak hódoltak.
Vas megyei többség Rákóczi mellé állt,
Németújvár ura pártolta a királyt.
Pontot tett az i-re végül Trianon,
Az elcsatolt város ma osztrák tulajdon.
Elgondolkodik ma a korombéli lovag,
Gyalog, vagy lóháton tegye meg az utat.
Vasparipa mellett dönthet, ki úgy akar,
Fel a várfalakhoz sikló viszi hamar.
Gyalog bizony hosszabb, de megéri látványa,
Alsó kapunál áll kerek tornyú bástyája.
Hatalmas lőrések vigyázzák az utat,
Az ellen ide ugyan be nem kopogtat.
A felső várkapuhoz sétám folytatom,
Burjánzik a növény az ódon várfalakon,
Itt is tátongnak, a hatalmas lőrések,
Ágyúk rajta viszont, ma már ki nem néznek.
Belső várudvara tágasan nyújtózik,
Falaiból a kő már nagyon málladozik.
Vendégjárás miatt üzemel az étterem,
A várépület rácsát hiába kémlelem.
Kovácsoltvas kilincse igen míves darab,
Hiába nyomkodom nem nyílnak a szárnyak.
November lévén az épület zárva tart,
Tavaszig sajnos látogatót nem fogad.
Ezért nem láthatom híres múzeumát,
Nem csodálhatom meg a szép várkápolnát,
Közép-Európa legrégebbi orgonája,
Falai mögött húsvétig lesz bezárva.
Azért az udvaron körbe-körbe nézek,
Ivódjanak belém, mind a külső képek.
Visszafelé választám én a vasparipát,
Kímélem ezzel a hétmérföldes csizmát.
Egy eurós érme és nyit az automata,
Panorámás kabinnal jön a vasparipa,
Pár perc elteltével várhegy lába alatt,
Szegett fejjel folytatom tovább utamat.
Szememben könnycseppek szikrázón csillognak,
E csodás magyar föld most terem a „sógornak”,
Rábízott országunk kilopta alólunk.
Kecskére káposztát, mi még meddig bízunk?
Albert Ferenc 2010