Bandukoló árva
Írta: ekome Dátum: December 13 2010 05:02:18
H
Hó terül el a talajon szűziesen
Rajta lépdel egy kis árva keservesen
Ruhácskája szakadt, foltos kabát rajta
Keserves sírását csak egy veréb hallja
Teljes hír
Hó terül el a talajon szűziesen
Rajta lépdel egy kis árva keservesen
Ruhácskája szakadt, foltos kabát rajta
Keserves sírását csak egy veréb hallja
Reszketve leszáll e bús lányka vállára
Mert épp oly elhagyott ő is olyan árva
Most már ketten rótták a hófödte utat
Egymás melegsége nyújtott nekik vigaszt
Búsan csiripelt a kis veréb a lánynak
Dermedt szárnyát szorította orcájának
A kipirult arcon könnypatak folyt végig
Bizsergés futott a madárszárnyon végig
Jeges szél süvített, fáztak nagyon- nagyon
Ahogy már vacogva haladtak az úton
Pici lábacskáját alig hogy érezte
A fájdalom is szívét jaj, úgy tépdeste!
Magához szorította a madártestet
Így adva szegénynek meleg szeretetet
És neki ki ad?- mire annyira vágyik…
Hogy őt is szeresse egy kis lény egy másik
Alkonyodott a lány ereje elfogyott
Érezte, hogy összeesik, de fényt látott
Egy viskó tűnt fel a hideg hóhullásban
Kisírt szemű néni volt az ablakában
Gyorsan elébe sietett a lánykának
Rámosolygott- végre vége a magánynak!
Betakargatta a lányka kihűlt testét
Buzával etette, meg a kis verebét
Lobog a kályhatűz már senki nem árva
A néninek sem fáj úgy fia halála
A sors egymásnak ajándékozta őket
Egymásba kulcsolják reszkető kezüket
S lám mégis van gondviselés valahol
Mert egy árvát reményvesztett néni karol
Még sincs minden veszve mikor veszni látszik
Lépteinket mindig őrangyalok őrzik…
2005.