Haza...felé...
Írta: sziszifusz Dátum: December 14 2010 20:46:45
Gy.
Belegyalogol a csúf éjszakába
a benzingőztől megfáradt nappal,
sáros buszmegállók hókásás magánya
megdermedni látszik, ám még küzd a faggyal.
Teljes hír
Haza...felé...
Szürkület telepszik hidegen a tájra,
dűvőt sír a tél kopott brácsahúron,
kóbor kutya árnya kódorog magába',
varjak kárognak a keresztúri úton.
Belegyalogol a csúf éjszakába
a benzingőztől megfáradt nappal,
sáros buszmegállók hókásás magánya
megdermedni látszik, ám még küzd a faggyal.
Az út szélén árva lámpafény pislákol,
szatócs bódéjában zárórát hint a csend,
arrébb már sötét a zöldséges sátor,
a télálló krumplin kenderzsák hever.
Roncstelep rozsdáján párolog a múlt,
karambolok púpján ezüstmetál pereg,
aranyszarvas álmunk a sztyeppén rég kihúnyt,
ma musztáng emblémát keres itt a gyerek.
A külváros felé vánszorgó buszon,
rázkódó testében enyészik a lét,
mint e vén, kátyúkra aszfaltozott Hon,
mely görcsösen vívja rég elvesztett perét.
Akciós húsának vékony szelete ez,
amit fintorogva kisütni kész a nép,
s mint emléket, panelfalára keretez,
ha túlélte volna és majdan visszanéz.
Így zötykölődünk mi sűrűn kapaszkodva,
a sötétbe hajló keresztúthoz érve,
egy lány árulja testét már évek óta,
fázik, de stricije fütyül az egészre.
Ronda ónos könnyek hullanak e tájra,
dűvőt sír a tél kopott brácsahúron,
történhetne mindez bárhol e hazába'.
Én ezt most így láttam, - Rákoskeresztúron.