Egy gondolat
Írta: Samu Dátum: November 01 2007 19:11:47
Ó hatalmas természet er?d csodálatos!
S amit alkotni tudsz az mind varázslatos.
H
Teljes hír
Cseppekb?l áll a tenger,
Állóvíz a tó,
Kövekb?l a hegy,
Patakokból folyó.
Fák s bokrok s?r?sége adja erd? látszatát,
Pálmafák és kis patakok a sivatag oázisát.
?sszel a mag elvetése tavasszal leng? kalász,
Forró nyáron t?z? napban pedig az aratás.
Erd?, rét, domb, s völgy, maga a táj csodás
Sziklabarlang, lerombolt vár leli itt otthonát.
Elhagyottan fonódnak a rózsabokrok össze,
Elzárva az erd? titkát most, és mindörökre.
Ezerillatú virágok, tarka szín? lepkék,
Élnek tisztás rejtekén, élvezik a csendjét.
Szép lehet s a képzelet csapongva révedez,
Levél zizeg, szell? susog, az erd? ébredez.
Magas erd? csendjét megkeresheted,
Hajnalban kelj útra amikor még dereng,
S mikor a nap már delel?re ér,
Szomjúhozik a föld es?s id?t remél.
Ó hatalmas természet er?d csodálatos!
S amit alkotni tudsz az mind varázslatos.
Hozzád képest az ember alkotta gépezet,
Silány s er?dnek ellenállni nem rendeltetett.
Rombolsz, építesz, házakat törsz, zúzol,
Teremthetsz hegyeket s tengerekben úszol,
Tiéd a világ irányítod léptét,
Az emberek sorsát a föld életét.