Adventi mondóka
Írta: bZsanna Dátum: December 16 2010 09:00:24
Cs
December végén szeretet
öleli át a gyereket…
Belül hallunk egy halk hívást:
fogadjuk be a Messiást
Teljes hír
ADVENTI MONDÓKA
A csupasz fákat kérlelem:
ez novemberi kérelem.
A természettel együtt szép
harmóniánk:az együttlét.
Mendegélünk a tél felé,
a táj is lassan dér-fehér,
az erdő csupa fa-agancs,
belül a szívünk:vér-narancs.
Nézem az árva kerteket:
kavarog szeles fergeteg.
Arcunkba izzó havat hány,
hideget növeszt a hatvány.
Bárányos égen bégetnek
szelíd reményt a léleknek.
Cukor, dió, meg mogyoró:
Mikulás lába megrogyó.
Angyal suhan az arcokon,-
fájdalmát jégbe karcolom.
Sóvárgó lélek kiált már:
Isten küldené Fiát bár…
Buggyant világ agonizál,
összértéket amortizál…
A technika olyan bigyó:
farkába harap a kigyó.
December végén szeretet
öleli át a gyereket…
Belül hallunk egy halk hivást:
fogadjuk be a Messiást.
bZs