Hajnalban
Írta: Evila Dátum: November 01 2007 19:15:25
Az ágyam érintetlenül hever,
nem merek hozzá nyúlni,
H
Teljes hír
Számtalanszor, s számolva is felfoghatatlan
a kába kábulat okozta remegés,
így hat rám a forró éjjel, kezed melege,
s a hajnalok kih?lt lélegzetvétele
már nem is riaszt annyira,
hogy elmész t?lem, ki szeret téged,
a Világ egyetlen kincse vagy.
Vagy, mert az alkony piros fénye a szívemig hatol.
Párnáim közt az illatod csak nehezen találom meg,
félek, elveszítelek örökre.
Az ágyam érintetlenül hever,
nem merek hozzá nyúlni,
mintha rajtam múlna az örökkévalóság ragyogásának fenntartása,
s hiábavaló igyekezem ellenére
a szokásostól is jobban félek a magánytól,
mely feltaszít a mennyekbe,
és ki kell szállnom, ugranom a sötétségbe,
...puha, pihe tollakra érkezem.