AUGUSZTUSI ÉGBOLT ALATT
Írta: NDI Dátum: December 18 2010 11:12:40

---

MM

Tartani akarom szívedet,
imámba foglalni nevedet,
mert az áhítat s a szeretet,
mi bennem körülvesz tégedet.

---

Teljes hír

---

NAGY DOMOKOS IMRE

AUGUSZTUSI ÉGBOLT ALATT
– Emesének –

I.

Egyedül állok az éjszakában,
felettem a csillagok ragyognak;
fekete most az augusztusi ég,
a gondolatom felszáll és visszahull,
és próbálom megérteni a csillagok üzenetét.

II.

A csillagok üzenetét érteni nem, csak érezni lehet.
És mégis kutatja mindenki,
és mégis keresi mindenki,
amíg hallgat egy dobogó szívet.

Mert jaj, ki hibázik, életével fizet;
mert ki észre nem veszi, lemarad;
mert ki másét érzi, siet,
és nem találja meg az igazi szívet.

Egyedül vagyok az éjszakában,
az ég sötét, az erdő hallgat,
és én a csillagokat nézem
égrenyúló fenyő alatt…

III.

Mert miért jó, ha ott vagyok veled?
Mert miért jó, ha fogom a kezed?
Mert miért akarom hallgatni szíved?
Mert miért jó fogni derekadat?
Mert miért jó csókolgatni hajad?
Mert miért akarom szájadat?

… és mégis-mégis: féltelek,
felelősséget érezek.
Több vagy, mint „egy lány”,
s az áhítat
lengi körül karcsú alakodat.

Tartani akarom szívedet,
imámba foglalni nevedet,
mert az áhítat s a szeretet,
mi bennem körülvesz tégedet.

IV.

De jaj! Ha a csillagok szavát rosszul érzem,
kinek fog fájni jobban, nem tudom;
s nem merek gondolni semmit sem,
amíg az éjszakát hallgatom.

Nem tudom, hogy magadban mit érzel,
bár te is megfogod kezem –
nem tudom, hogy akarsz-e engem,
nem tudom, hogy szeretsz-e engem…

V.

Lehet, hogy neked van igazad,
s a nyárral elmúlik minden –
de még így sem lesz igazad,
mert emlékünk mindig megmarad,
s ha nem is látjuk egymást már régen:
akkor is bennünk élnek
a csókok, bennünk zenélnek,
mint régi, csodás muzsika…

VI.

Hát így vagyok, s várom a szavad.
És ha majd az a válaszod:
tudom, hogy örökre megmarad,
s érezni fogom a csókod,

és amíg az erdő hallgat,
ketten leszünk boldogok
az augusztusi égbolt alatt.

VII.
(Epilógus)

Megcsókoltalak, s te mellemre bújtál.
A kettőnk titka ez, és hallgatunk.
Nincsen tanúnk,
csupán egy bükkszál,
egy vadrózsa, és szemközt egy
sörényét vadul lobogtató hegy;
s ketten tudjuk, hogy szeretni jó,
ketten tudjuk, hogy nincsen olyan szó –

lenn a völgyben országút szaladt,
s egymás szemébe szédültünk
az augusztusi égbolt alatt…

(Bükkszentkereszt, 1962. augusztus 19-23.)

[EGYSZERVOLT SZERELMEK EMLÉKEI X.]