HIÁBA
Írta: mazsu Dátum: December 18 2010 11:12:50
N
hiába kérik
hiába sírják
szempillád alá
hiába írják
hogy szeress.
Teljes hír
A szó ahogyan buggyan
ott vagyok
duzzadó ajkaidban
szemed ahogyan villan
osztozom temetett
titkaidban
kezed ahogyan
megremeg
álmodban magadhoz
húzod
vágyakból épített
könnyekkel szépített
elhagyott testemet.
Aztán a sejtek
süketen
némán
egymásnak jelelve
könyörögnek
zokognak
esdekelve
összeölelik a tested
lökik a vért
a szétfutó erekbe
agyadban formált
dermedő holnapok
helyett
hiába kérik
hiába sírják
szempillád alá
hiába írják
hogy szeress.
Elmédben ott lapul
a félelem
eltaszít
mindent
mindent
kivet
a
hétköznapok
súlyától feszülő
magány halálba
merülő
élet fogolyként
szűkülő értelem.
/Versemet már olvashatod a Napkorongon- ma úgy éreztem némi csiszolásra szorul, remélem előnyére vált.../