Hétmérföldes csizmámban az Őrségben III. rész
Írta: gufi Dátum: December 20 2010 18:43:52
N
Borostyánkő vára a Felső-Őrvidéken,
Díszíti a várost festői szépségben.
Árpád-korban épült királyi birtoknak,
Védenie kellett nyugati határunkat.
Teljes hír
Hétmérföldes csizmámban, az Őrségben
Borostyánkő, Városszalónak
Októberi reggelen hatalmas a köd,
Csizmát kell öltenem, az úton sok a rög.
Talpát ma ismét az Őrvidéken koptatom,
Szürke köd magányát magam mögött hagyom.
Borostyánkő vára a Felső-Őrvidéken,
Díszíti a várost festői szépségben.
Árpád-korban épült királyi birtoknak,
Védenie kellett nyugati határunkat.
Frigyes osztrák herceg egyszer elfoglalta,
Negyedik Béla volt, ki revánsot vett rajta.
Kihalt az Árpád-ház, vár urai változtak,
Magyarok, osztrákok, folyton osztozkodtak.
Ostromolta a török, bevenni nem tudta,
Pár év elteltével, felrobbant lőportornya.
Építenek ez után hatalmas bástyákat,
Újabb robbanás vágja tönkre a falakat.
Batthyány-birtok lesz, ők újjáépítik,
Később egy angol Lordnak értékesítik.
E családtól vásárolta meg Almásy gróf,
Ma is lakják az Almásy kisasszonyok.
Látogatót nem fogadnak, kapuik zárva,
De a várkastélyban üzemel egy szálloda.
Körbe járom falait ameddig tehetem,
A borostyán múzeumot megszemlélem.
Következő állomás, Városszalónak,
A történészek itt is kutakodhatnak.
Gazdag leletek Krisztus előtt négyezerből,
Továbbá a középső bronzkori időkből.
Római korból is van hagyatékbőség,
Sok halomsír, cserép-és oszloptöredék.
Ják nemzetség földjére épült fel vára,
Valamikor a tizenharmadik században.
A cseh Ottokár király adománya képp,
Tíz másik várral lett a Kőszegieké.
Albert osztrák herceg harcban elfoglalá,
Negyven év után vált királyi birtokká.
Bőkezű királyaink mindig annak adták,
Mely főuraktól a legtöbb alázatot kapták.
Kegyvesztés esetén búcsúztak a vártól,
Újabb kegyelt jöhetett valamely családból.
Ezerötszázhuszonhéttől Batthyány birtok,
Híven támogatták az osztrák Ferdinándot.
Várfalait kétszer is döngette a török,
Bevenni nem tudta, így odébb költözött.
Bocskai is ostromolta, sok kárt szenvedett,
Ezerötszázhetvennégyben kap új öltözéket.
Akkori formáját máig büszkén viseli,
Szabója folyton varrja, nem csak férceli.
Éger-patak völgye, messze lent a mélyben,
Lágy hangon csörgedez kristálytiszta vize.
Szikla tör magasba, rajta vaskos várfal,
Kövei közt burjánzó, kúszó borostyánnal.
Várhídja a mélység felett egy viadukt.
Kilenclyukú boltíven vezet át az út.
Hídfő legelején két kőszobor ügyel,
A vár főkapuja felett, Batthyány címer.
Belső várkapuhoz szintén egy híd vezet,
Alatta a várárok már csak részleges.
Balra vén vártemplom szegletes a tornya,
Lépcsőjén két báránnyal, jobbra körbástya.
Itt a falak között mozgalmas az élet,
Patinás szállodája már több mint húsz éves.
Tizennyolcadik századi a várkápolna,
Ezerhétszázötvenből van főoltára.
Az egyik szemem sír a másik meg nevet,
Ritkán lát az ember ily gyönyörűséget.
Őrvidék várai pompában ragyognak,
Csonka kis hazánkban csak romos várfalak.
Köszönhető mindez a Habsburg királyoknak,
Kik sorban rombolták le ősi várainkat.
Mindezek mellett múltunkat is meglopták,
Alávaló nemzet volt nékik a magyarság.
Hiába az érzelem, hiába minden kín,
Semmi nem segít a múlt sérelmein.
Már leáldozóban verőfényes napom,
Batyumat fogom, messze vár az otthonom.
Albert Ferenc 2010