Közösen szépítjük a világot
Írta: Radmila Dátum: December 21 2010 08:04:36
N
minden volt diákomnak lelkemben van egy hely
ettől lettem én magam egy nagy tanterem,
amelyben csak irodalom órát tartok,
így szépítjük közösen a világot.
Teljes hír
Gyermekarcok villannak fel,
többségük nevére sem emlékszem,
de csillogó szemeik bennem élnek,
huncut mosolya az idősebbeknek,
amikor
könyörögve arra kérnek:
ne feleltessem aznap őket,
majd
a következő órára nagyon készülnek,
mindenki mindent megtanul ötösre.
Volt
izgalom és félelem,
matek dolgozatból hányas lesz a jegy.
Az igazság egy cseppet sem szép,
csaltunk:én, az oszi és a diákjaim,
nem lett egyes a matekdolink.
Semmi sincs a lelkifurdalásból,
felnőttek lettek a diákok,
anyukák, apukák, nagyszülők,
mind megállta az életben a helyét,
legyőzték a vihart,
megismerték a puskapor szagát,
temettek bajtárst …
Azóta is
állják a nehéz világ sarát,
becsületes, dolgos emberek sorsát.
Csak most érzem igazán,
ha elölről kezdhetném a pályaválasztást,
nem választanék magamnak másik hivatást,
minden volt diákomnak lelkemben van egy hely
ettől lettem én magam egy nagy tanterem,
amelyben csak irodalom órát tartok,
így szépítjük közösen a világot.